Szombat, Vasárnap....

Ez a két nap álltalában mindig összeolvad nekem. Amin persze nem lepődök meg, mert a pénteki buli után, csupán szombat délután fél hatkor keltem fel. Sajnos elég rosszul voltam, mondhatni még mindig alkohol hatása alatt álltam. Szédelegve bár, de erőt vettem magamon, és lementem köszönni édesapáméknak. Az első reakciójuk egy erőteljes, hangos nevetés volt, majd egy kis dorgálás, mely legfőképp arról szólt, minek iszok ennyit. Csak a szokásos, semmi más. Ételt ugyan nem vettem magamhoz, nem is bírtam gondolni rá, ezért sok-sok folyadékkal tértem vissza a szobámba, ahol töltöttem a nap hátralevő részét. Tyga-val elég csúnyán összekaptam. Ez persze köszönhető annak, hogy még nem voltam teljesen józan állapotomba, illetve az ő hajthatatlanságának. Elég csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez. Egy elég sértő beszólást kaptam tőle, ami meglepően rosszul esett. A következők, hagyták el a száját, szó szerint idézve : "ha mi nem vagyunk, te máig egy kis szardarab vagy. Mi karoltunk fel téged te csicska." - Komolyan így lenne ? - ez volt az első gondolatom. Aztán életem apró jeleneteit újraélve, arra jutottam, ez ki van zárva, biztos csak azért mondta, hogy rosszul érezzem magam. Nem sikerült annyira meggyőznöm magam mint akartam, ezért további megerősítésekre volt szükségem. Megkérdeztem hát effelől Eronnt, és Rámszeszt. De ők egyet értettek velem, és a gyanakvásom beteljesedett, csak Tyga sejtette, hogy nekem ez nagyon rosszul fog esni. Tudta is, mivel már nagyon régóta ismer engem.

/Tyga-val, gyerekkorunk óta együtt bandázunk. Egy faluba lakunk, sőt csak két utcányira. Óvodába is egy csoportba jártunk, majd az álltalános iskola első négy évfolyamát, is egy osztályba töltöttük. Felsőbe, én bekerültem egy városi iskolába. Középiskolába viszont, évfolyamtársak voltunk majdnem 3 évig. Lényeg a lényeg, kisgyermekkorunk óta, sülve főve egytütt voltunk./

De arra mérget vehet, amiért ilyen aljas volt, egy jó darabig biztos nem számíthat az én barátságomra. Gondolkozzon el egy kicsit magán. Tehát itt van, hogy lassan este van, és semmi programm nem volt még. Ritka mikor mi szombat este nem csinálunk valamit. Eronn és én bombáztuk Rámszeszt az ötleteinkkel, miszerint menjünk nézzzünk meg egy filmet a moziba, vagy csak rendeljünk pár pizzát és x-boxozzunk, de őt valahogy nem kötötte le egy program sem. Na itt már valami nem stimmelt. Pont ő lenne az, akinek nincs kedve ilyen programokhoz ? Álltalában, ha már arrol van szó, hogy a szobábol kijövünk, ő szokott a legjobban bezsongani, most meg semmi. Én nem is sejtettem semmit. Beletörődtem, a semmittevésbe. Igaz elvoltam, tévétnéztem, pihentem, pont amit egy másnapos szokott. Aztán Eronn szólt, hogy Tyga meg Rámszesz tuti együtt vannak, és van egy olyan sejtése, ők elmentek bulizni, a tudtunk nélkül. - Az lehetetlen. - Mondtam felnevetve. Ők nem azok az emberek, akik bulizni mennének szánt szándékkal. De utána elmagyarázta a helyzetet. Nevezetesen egy olyan házi buli volt a szomszéd faluba, ahol Eronnt nem látták szívesen, mert a házigazda a volt nője. Nekem meg már kezdett összeállni a kép. Van egy buli, ahol ott van az a lány aki halálosan szerelmes Rámszeszbe, de őt egyáltalán nem érdekli, viszont ugyanez a lány, akiért Tyga van oda. Tehát ez egy bonyolult szerelmi háromszög, nem is akarok most kitérni rá. Így vált számomra világossá a helyzet. Engem nem hívtak mert össze vesztem Tygával, Eronnt meg nem hívták az exxe miatt. Ez viszont egyikünknek sem tetszett. Ne értsetek félre, nem azért mert én annyira vágytam abba a buliba, neem. Szó sincs ilyenről, nem sok emberrel vagyok jóba onnan. És Eronn-nak se az esett rosszul, hogy nem hívták, ő se ment volna a lány miatt. A probléma ezzel a helyzettel csupán az volt, hogy míg mi teljes erőnkből azon voltunk, kitaláljuk mit csináljunk este, ne csak unatkozzunk, ők ketten minden eggyes ötletet vissza dobtak, msizerint: "ehhez nincs kedvük". Oké de egy szóval nem mondták, hogy azért mert nekik már megvan az esti programjuk. Eronnal mi akkor mehettünk volna tőlük függetlenül valahova, de nem tettük mert összetartunk mindig. De mint kiderült, ezt csak mi gondoljuk így, és erre elég szörnyűséges volt rájönni. Mert Rámszeszék, nem az hogy bevalloták volna az tervüket, nem, inkább csupán önzőségből, elvárták, hogy mi itthon unatkozzunk, míg ők buliznak. Na ezért is mondtam, Rámszesz nem az a legjobb barát típus. Bár valahogy ezeken a baklövésein túl, mégis sikerül visszaszereznie, a hitünket amit belé vetünk.

Másnap azzal próbált védekezni, : "csak egy órát voltunk, nagyon szar volt." Mintha minket annyira érdekelne. - Maradhattatok volna 3 napig is, ha elötte szóltok, hogy Eronnal ne várjunk rátok. - Feleltem neki. De ők ezt sajna sosem fogják megérteni. 

Azthiszem, ennyi lenne amit  írni tudok a hétvégéről. Biztos lehetne, többet is, ha nem 5 nappal kéne visszaemlékeznem, mit is csináltam szombat, vasárnap. De sajnos egy kicsit elmaradtam ezzel a naplóval. Elég sok gondom/dolgom volt mostanába, de igyekszem utolérni magam. Ezért lehet, hogy egy-két nap kimarad, és csak a számomra fontosnak vélt eseményeket írom le. Az biztos, valamelyik nap jövök, egy csak elméleti bejegyzéssel, amiben többet tudhattok meg, unokatestvéremről, Jókedvről. Annak az okát miért tart ott a kapcsolatunk, ahol tart, illetve pár gondolat arról milyen kiszolgáltatott, helyzetbe tudnak hozni néha a lányok. 

/Nem ígérem a következő részbe ezek taglalását, de a héten még mindenképp megtudhatjátok a részleteket./