2013.04.04

Hol is kezdjem... 

/Talán egyszerűbb, ha elkezdem a történetet, és amit úgyvélek nem túl világos, arra külön kitérek./

Az átlagosnak nem mondható áprilisi nap nekem 14:04-kor kezdődott, mikor édesapám jött be a szobámba érdeklődve, hogy "élek-e" még mivel egésznap a hangomat se hallották. Csupán annyi történt, nem keltem még fel.

/Itt jön is egy magyarázat, mivel sokan kérdezhetitek magatokban, - hogy aludhatok még délután 2-kor, és apám kelt fel ? 
A válasz: Igen még a szülői házban lakok, és tanuló vagyok. Szeretek lustálkodni, de kevésbé suliba járni./

Úgyhiszem ezzel minden fiatal együtt érez velem, és nem lógok ki a sorból.Szóval felkeltem délután, felhúztam a redőnyöket, kinéztem az ablakon, és ahelyett, hogy egy szép tavaszi látképet pillanthattam volna meg, egy esős, nyálkás szürke inkább őszi tájat kellett felfedeznem az üveg túloldalán. Ezért nem egy átlagos áprilisi napról beszélünk, mivel az előző években ilyenkor már a madárcsicsergéstől hangos a reggel.

Elindultam hát elvégezni a "reggeli" teendőket. Fogmosás, egy gyors kajázás, aztán rögtön egy feladat apámtól, miszerint menjek be nagymamámhoz a kocsmába, valami peticiót  aláírni, amiről azt se tudom miért hozták létre. Mikor beértem aláírtam szó nélkül, láttam rajta a logót, ami nem nagyon tetszett... Vajon milyen témába indították ezt a kérelmet ? Hát persze hogy a politika, amire abból jöttem rá, hogy a most uralkodó narancs színű párt címere volt a papíron feltüntetve. Nem vagyok egy elfogult személy, de ez az a téma ami a legkisebb érzelmi reakciót hozza ki belőlem. Szerintem a politizálás nem itt kezdődik amit Magyarországon folytatnak. Én nem azt mondom hogy jobban igazgatnám az országot mint akármelyik pártfő, mert valószínű hogy nem. Belemélyülni sem akarok, megoldásom sincs a helyzetre, csupán azt tudom mondani, más ország megtudja teremteni az élhetőbb életszínvonalat, mi miért nem ? Talán majd ha a parlamentben nem az lesz a fő cél, hogy hogyan tudnak minnél többen nagy pénzeket sikkasztani az országtól, akkor lenne értelme választásokról beszélni. Addig a közembernek teljesen mindegy melyik párt van az ország élén.

Nagy mérgelődésemben hazaérve, megláttam Remi-t a kutyánkat. Látszott rajta, hogy őt is megviseli ez a lehangoló időjárás. Kimentem labdázni vele, gondoltam legalább neki legyen szebb napja. Nem telt el sok idő és megszólalt a csengő. Előre mentem, és megláttam a kapuban Eront, és Rámszeszt. Jó barátaim és átjöttek kicsit beszélgetni. El is trécseltünk jó pár percet, majd a kutyával játszottunk egy keveset még, de aztán előjött Rámszesz remek ötlete: vigyem ki Remit sétálni, őt meg kisérjem haza.

/ő a szomszéd faluban lakik./

Nem gondolkoztam sokat rajta, mivel ért már a dolog, hogy kivigyem a "nagyvilágba" az ebet. Ez volt az első sétája ugyanis nem rég került hozzánk az új kiskedvenc. Elindultunk hát, én kicsit féltem attól, miként fog viselkedni a kutya, de abszolút de semmi probléma nem volt vele az út folyamán.

Rámszesz átöltözött, és vissza is kísért minket azzal a feltétellel, hogy utána megcsinálom a laptopját. Elég jó szívű embernek tartom magam, kevés dologra tudok nemet mondani, így hát elindultunk és igen sajnos ismételten csak gyalog. 

/Hozzákell tennem, hogy rendelkezek saját autóval és saját motorkerékpárral is, csupán a lustaságomból kifolyólag egyiksem működő képes jelen pillanatban. A kocsiba az akkumlátor merült le, a kétkerekűt meg felkéne tölteni hűtőfolyadékkal. Ebből szerintem látszik is nem csak megjátszom a lustaságot./

Szóval megérkeztünk Rámszeszhez, mai napon már másodszor, de nem zavart engem ugyanis szeretem nála tölteni az időmet. Ő egy nagyon jófej gyerek, önzetlennek nem mondanám, de rendkívüli humorérzékkel rendelkezik. Egyetlen rossz tulajdonsága, hogy kicsit érdekbarát, de ezt mostanába már nem nagyon veszem észre rajta. Ő a testvérével él, Pattiszonnal. Nagyon sok időt töltöttem már náluk, 2012 januárjába, többet voltam ott mint itthon. Tehát ott vagyunk, én csinálom a laptopját, ő meg tévézik. Csörög a telefon Eronn hívja, hogy este pokereznénk náluk menjünk.

/Minden nap szinte, de ha nem is ilyen rendszereséggel, akkor egy héten legalább 5 nap is pokerezünk. Oké, hogy a többiek szeretik meg élvezik de én már ki nem állhatom, unom, főleg amikor valaki véresen komolyan veszi és az agya úgy borul, hogy már beszámíthatatlanná válik.
Igen ez sajnos rendszeres, a Tygá-t már-már istenitő barátomnál. Ezért is őt úgy fogom itt nevezni: Tyga
Ezáltal annyira meggyűlöltem már az efféle elfoglaltságot, hogy csak egy jókora szendviccsel tudom elviselni.
Igen a mi társaságunkból nem sokan vetik meg a jó szendvicset. Vannak éjszakák mikor nem csinálunk semmit csak jól teletömjük magunkat szendvicccsel, és filmezünk meg nevetgérezünk./

Tehát már gondolom sejthetitek, nem sok kedvem támadt pokerezni. Az meg már csak a ráadás, hogy senki se tudott szerezni szendvicset. Nálam ez már kizáró ok, a pokerre nézve. Rámszesz se vágott hátast az ötlettől, mivel neki ismét sétálnia kellett volna és addigra már az eső is eleredt. Nagy dillemmába estünk, - 'mit évők legyünk akkor ?'. Hát nem volt nehéz kitalálni mit is akarunk. Hát persze, hogy szendvicset, a többi program meg majd jön magátol. Tehát az elsődleges cél, honnan szerezzünk jó kaját, pénz nélkül, esetleg minimális anyagi ráfordítással. Hát ilyenkor jönnek jól a jó kapcsolatok. Eszembe is jutott valaki aki képbe jöhetett. Következő lépés, fellépni facebookra és konzultálni. Szerencsénkre, elérhető volt az emberünk és találkoztunk is vele. Igaz nem az a jó féle szendvics, ami teljes mértékben megtalálható a szabadban. Ez az volt, amit már jó ideje nem ettünk, és tele van mesterséges dolgokkal. Hát nassoltunk is egy jót még az utcán. Enyhítette ugyan éhség érzetünket, de még mindig nem volt az igazi. Ezért névtelen barátunk, mondta van otthon még egy csomó szendvics menjünk át hozzá. 
Nem kellett minket sokat kérlelni, mentünk rögtön. És ez az a pont mikor magamat kellett volna leállítani. De nem tettem.

És miért lett volna jobb ha már nem megyünk át ? Azt még én sem tudom, de az biztos, hogy amiatt lett egy álmatlan éjszakám, és a többi dolog még csak ma fog kiderülni...

Holnap ismét jelentkezek egy újabb napló bejegyzéssel, és reményeim szerint elmesélhetem miért kell mindig mértéket tartani a szendvics fogyasztásba.