Jókedv története

Mint ígértem, most egy elméleti résszel jelentkezem. Először is Jókedvről annyit, hogy az egyik fiú kuzinom. Azért kellett kiemelnem, mert elég nagy a család, és ha csak az unoka testvériséget nézzük, máris 6 jut rám belőlük. Minddel, nagyon szoros kapcsolatban állok, kivéve Jókedvvel. De ez sem volt mindig így.

/A kapcsolatunk sosem volt valami fényes. Nem jöttünk ki egymással sose, és ez inkább annak tudható, hogy nagyon hasonlóak vagyunk. Mind külsőre, úgy belsőre is. Habár a legtöbb rossz tulajdonsága, hiába megtalálható bennem, azért én a legtöbbször tudok uralkodni ezeken. Ugye beszélünk itt egymás sikereinek féltékenységére, a folytonos versenyre közöttünk, amit az utóbbi időben én hátrahagytam, ő mit sem foglalkozva más érzéseivel folytatta, ezt az életszemléletet./

 Volt egy korszakunk, amit talán sosem feledek el, de már az is lezárult. Ez a korszak, 2011 nyarától, 2012 őszéig tartott. Egy jó másfél év.  És mi is tette tönkre, azt amire már azt hittem, örökké tartani fog ?
Nem más mint Jókedv, épp eszének elvesztése. Ugyanis, ezalatt a kis idő alatt, többet megtudtam róla mint 17 év alatt. A másfél év alatt, szinte összevoltunk nőve. És itt nem kettőnkről beszélek, hanem az egész bandáról. Rámszesz, Eronn, Tyga, és Pörgő. Mi mind együtt voltunk egy nagy család. Mindennapot együtt töltöttünk szinte, vagyis ezt úgy értem, nem volt olyan, hogy egy estét valamelyikünket nélkülözve szendvicseztünk volna be. Én elég sokat is aludtam náluk. Nyári szünet volt, ő dolgozott nekem suli nem volt. Minden reggel az apja keltett minket 9-kor mert őt várta a munka.  Ez kitartott teljesen 2012 október 17-ig. Akkor történt ugyanis az, hogy Jókedv, már meg sem tudom mondani 2 talán 3 hónapja folyamatosan cukrozott.

/Ezért is lett a neve jókedv. Ugyanis míg ő egymagában cukrozgatott, mindig kínálta a sajátját nekünk, "egy kis jókedvet" címszóval. Ezért neveztük hát el a többiekkel így./

Szóval október  17-e volt. Mi egy nagyon komoly techno buliba készültünk a többiekkel. Pontosabban Tyga, Eronn, Zoli és én. Eddig a napig, minden rendben volt jókedv és a banda közt. De csinált egy olyan, számomra érthetetlen hülyeséget ami szerintem örökre az ellenkezőjére változtatta a mi kapcsolatunk. Ez nem más volt, mint az, hogy egy állítólagos régebbi betörésből, ő megtalálta a kabátom belső zsebébe, édesanyjának egyik ékszerét.

/Tudni kell, előző este ott aludtam, és reggel mikor hazamentem a kabátomat nem hoztam. Az ott maradt. És mikor indultunk volna már a buliba a többiekkel, szóltam neki dobja már le a dzsekimet. - Baj van. - mondte rémülten. - menjek be.
Mire beértem, már édesapám, Jókedv és az ő apja is ott volt, és az ékszerről érdeklőttek. Én nem tudom, hogy az csak nekem volt eléggé gyanús, hogy majd egy éve történt "betörésből" ellopott ékszer, mit keres a belső zsebembe, úgy, hogy egy napra ott is hagytam a dzsekimet. Hogy most ő azért, csinálta ezt, hogy mi egy olyan buliba mentünk ami évente csak 1x van, és ő nem tud jönni mert másnap dolgozik, vagy csak a cukor vette már el teljesen a józan eszét, a mai napig nem tudom. De azt tudom, ha ő nem csinálja meg ezt, a herce-hurcát, akkor a mai napig se derült, volna ki, hogy az állítólagos betörés mögött, ő saját maga állt./

Tehát, én elmondtam amit tudok, nem tudtam mit keres a zsebembe az, így mentünk is bulizni. Másnap dél körül értünk haza. Apám félve kérdezgetett, hogy mi lesz most. Igen még a vérszerinti atyám se hitte el, hogy nem én voltam. Ahogy édesanyám se hitt elsőnek. Aludtam egy kicsit, és miután felkelltem, az első gondolatom az volt, hogyan tudnám minél hamarabb tisztázni magam jókedv szüleinél.

Próbáltam mindent. először, az orvosi papíromat vittem, hogy kórházba tartózkodtam a "rablás" idején, de ez nekik kevés volt. Utána kérdeztem, mégis hogyan találták akkor meg az ékszert a kabátomba. Azt mondták Jókedv, már a kezébe hozta le, mert a szobájába kiesett a földre.
- hát jó. - gondoltam. Játsszuk el, hogyan is történhetett. Beraktam a belső zsebembe egy öt forintos érmét. Akármerre ráncigáltam, dobáltam nekik, a pénz nem esett ki. És még ez sem győzte meg őket.

/Sokáig úgy kellett itthon élnem, hogy mindenki azt hitte én voltam, bármennyire is próbáltam őket meggyőzni az ellenkezőjéről. A barátaim, úgy ahogy mellém álltak. Igaz róluk is keringett, pletyka miszerint, Rámszesz a nyáron nem dolgozni ment az anyjához Amerikába, hanem amit itt elloptunk, abból ment ki nyaralni. Eronnak, nem a szülei akartak kocsit venni, hanem a lopott pénzből akart autóra szert tenni, és még hasonló kis történetek. Addig folytatódtak, ezek a pletykák, mígnem eljött a nagy nap./

Ezt az egész családi botrányt, a rendőrség vette a kezébe. Megvolt a kihallgatásunk, nekem is Jókedvnek is. De mivel a nyomozó se tudta eldönteni, ki mond igazat, s ki hazudik, ezért elrendelte a poligráfos vizsgálatot. Én megvoltam ijedve egy kicsit, persze nem azért mert lett volna félni valóm, hanem csupán mégis csak egy hazugság vizsgáló. Én voltam az első akit vallattak. Hamar túl voltunk a kérdéseken. Oda fordultam a nyomozóhoz. - Hogy sikerült ? - Kérdeztem érdeklődve. Azt mondta nem árulhatja el az eredményeket, de megnyugtatott, nem kell mitől félnem. A vizsgálat után, még bementem suliba. Haza érve Fodrász unokatestvérem, mondta: - Jókedv már volt itt. Én izgatottan faggattam. - Na mit mondott ? Mit mesélt ? Kuzinom elmondta, hogy jókedv már a harmadik vagy negyedik kérdésnél megbukott. Nekem sikerült tisztáznom magam. Holott nem sokat változtatott a tényen. Édesapám nem szólt egy szót sem, édesanyám a bocsánatomat kérte, de se jókedv, se az ő családja, azóta is egy szót sem szólt még hozzám. Én azóta köszönni sem szoktam nekik, ha erre képtelennek, hogy bocsánatot kérjenek.

/A nyomozás azzal zárult, jókedvet, 1-2 év szabadság vesztésre akarták ítélni, és százezer forint pénzbírságot akartak kiróni rá. Apja visszavonta a feljelentést./

Jókedv, azóta még képtelenebb történetekkel, próbálja a saját igazát bizonyítani, de ezek már csak gyenge próbálkozások.
Legutolsó hihetetlen meséje, miszerint, mi hatan vagy heten egy éjszaka betörtünk, hozzá megerőszakoltuk az akkori barátnőjét, őt leütöttük, és kiraboltuk őket. Idáig amnéziája volt, és most kezd visszatérni az emléke. De ezen még az ő szülei is jókat nevetnek.

Ez lett volna hát, a kettőnk kapcsolatának megromlásáról szóló rövid kis történet.