Nyár van, a napok csak repülnek...

számomra fel sem tűnnek. Vele azóta sem találkoztam. Viszont túl vagyunk a névnapján, és számomra érthetetlen okokból, fondorlatos módon, csigázta fel idegi állapotom azzal, hogy még csak reagálni sembírt névnapi köszöntőmre, amit üzenetben ejtettem meg. Számomra ez örök rejtély marad, mit éreznek azok az emberek, akik nem bírnak válaszolni egy ilyen üzenetre. Talán túl sokat kapott belőle, és nem vette volna észre az enyémet ? - Kizárt ! De ne is beszéljünk róla sokat, inkább egy másik lány történetét szeretném elmesélni.

Az új banda egyik tagja Csöpi, majdnem ugyanolyan helyzetben van, mint én. Ő is szerelmes, egy igen szemre való leánykába. Azért írom így mert, nem több tizenhat évestől. Azonban ami itt a bonyodalmat okozza az, hogy a lánynak meg én tetszettem meg nagyon. Ami egy kicsit zavaró számomra, ugyanis Csöpi, aki odavan ezért a lányért, elég féltékeny típus. Ezért ha együtt vagyunk, eléggé kerüljük, egymást, nehogy valami feltűnjön neki.

Ez az egész másfélhete kezdődhetett. Az egyik szomszédos faluban lakik, és lementünk hozzá, mert Csöpi már hiányolta. Mikor bemutatkoztunk egymásnak, már láttam a szemében, nem  épp úgy nézz rám, mint valami idegenre. Legalább 4-szer kellett, végig hallgatnom azt, mennyire hasonlítok az egyik volt palijára, és így nem bír rám nézni sem. Hát mit mondhatnék erre, egyből vágtam mi a szitu. Én motorral voltam lent, és hirtelen ő is akart jönni velünk ezért kikönyörögte, hadd üljön fel mögém, és vigyem én el Csöpiékhez. - Legyen. - Gondoltam magamba. Ha nekem nem teljesülhet az akaratom, akkor legalább neki hadd segítsek céljai elérésében, és talán újra egymásra találnak Fédrával. (Ők már voltak együtt többször is, kisebb - hosszabb ideig). Felült hát mögém, és én a benzint nem sajnálva, megmutattam mire is képes a kis motorom. Végsebességet nem mutathattam be neki, mert olyan százhúsz körül, már rám szólt, hogy lassabban mert fél. Nem is húztam neki tovább. Útközbe viszont kissé eljárt a keze. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy már a nadrágom ülepébe kapaszkodik. Jól esett, nem azt mondom, de azért a bűntudat, csak motoszkált bennem, hisz Csöpi, aki halálosan szerelmes belé, ott jön mögöttünk. Hamarabb érkeztünk mint, a többiek, és még egyszer meg kellett hallgatnom, mennyire hasonlítok az  ex-érre, akit eddig a legjobban szeretett. Mikor megjöttek a többiek, én látványosan kerültem Fédrát. Nem akartam semmilyen félre értést, és összetűzést.

Azóta jó pár nap eltelt, és elég sokat beszélgettem is a leányzóval első találkozásunk óta. Kiderült, hogy ő már semmit nem akar Csöpitől, de ő ezt nem tudja megérteni. Olyan dezsavű érzésem támadt. Nem akarom megbántani szegény fiút, de sajnos ha tudná mi történt vagy  két napja, lehet összedőlne törékeny lelki világa.

A történet az, Fédra írt nekem, nem-e aludhat itt,mert otthon nem akar. Válaszom természetesen igen volt. Ki az a hülye aki egy szép lánynak nemet, mond egy ilyen kérésre. Igaz, hogy még csak tizenhat éves, és fiatalabb tőlem négy évvel, de belementem.  Mit is csinálhat, két tini este egy szobában. Horror film letölt, majd indít. Ennyi volt a program, majd elalvás előtt, még megadtuk egymásnak a mámort, mi a nyugodt alváshoz kellett. Nem sok ilyen fiatal lánnyal volt testi kontaktusom, de azt kell hogy mondjam, ahhoz képest, elég jól érti a dolgát. Nem hiába, ez a mai fiatalság. Ami részben siralmas, de nagyobb részben meghökkentő. Legalábbis számomra.  Azóta  a mindennapi program, nekem ismét a sok szendvics, és még több bor. Most már nem csak a Söröscsaj, utáni vágyakozást kell elviselnem, hanem azt a sínylődést, amit azóta hordozok.  Ezáltal, még Csöpi szemébe se merek nézni. Hogyan is tehetném hisz, "elcsábítottam" azt a lányt, akiért mindenre képes lett volna. Nem akarattal tettem. De ez mit számít. Megtörtént, és ezen semmi sem változtat. Fédra azóta, nem hogy megtért volna, és megbocsájtana szegény Csöpinek, inkább engem hozz, kínos szituációkba, mikor együtt a banda, és ő közeledik felém, és olyan kijelentéseket tesz, amit nem biztos, hogy a többieknek hallaniuk kellene.

Az a gondolatsor is átfutott már a fejemen, "szarok" én rájuk, mármint a többiekre. Nem is olyan rég, volt egy társaságom, akiket már a családomnak tartottam, és mindent megtettem értük. Ilyenről  mint ami Fédrával meg Csöpivel történt, még gondolatban sem fordult meg a fejembe. És mégis különváltunk, mára már majdnem mint az idegenek úgy tekintünk egymásra. Ezért magamban ugyan, de megfogadtam, sose fogom mások érzéseit előrébb helyezni saját emócióimnál...