Eltelt egy újabb hét...

azonban amiről érdemlegesen írni tudok az csak a hétvége.

 Péntek este, mindennemű igyekezetünk ellenére, program nélkül maradtunk. Én még akkor sem adtam föl. Ha már itthon kell lennem péntek este, akkor ne egyedül tegyem. - Gondoltam magamban.
Fel is mentem rögtön facebookra. Sajnos a mai világba ha valakivel beszélni szeretnél, itt tudod őt elérni.
 

Tehát, a feladat már csak az volt, keressek egy lányt aki a közelbe van, és legalább úgy unatkozik mint én. Két alkalmas partnert is találtam. Az egyik falunkbeli volt, míg a másik két településsel arrébb lakik. Hát én már így este nem fogok a fuvarozással bajlódni, így jutott a választásom arra a lányra, aki csupán csak pár háznyira lakik tőlem. El is mondtam hát az ajánlatomat neki, miszerint ne otthon unatkozzon, hanem jöjjön át és nézzünk meg egy filmet együtt. Előtte, gondosan megfogalmaztam a mondandómat, nehogy ezzel rontsam el. De minden próbálkozásom ellenére, az a lány a létező összes etikai szabályt felrúgta. Nekem ugyanis azt tanították, ha kérdeznek tőlem valamit, válaszoljak.
Ő nem, hogy nem méltatott a válaszára, hanem egyből a letiltottak közé küldött. Ez a leggyávább dolog, amit csak tehetett volna. Nehezére esett volna vajon azt írni, hogy nem akar átjönni ? Vagy esetleg elmondani, hogy a szülei nem engedik ? Szerintem nem kell ehhez több bátorság, mint ahhoz, hogy letiltson. És a történetnek itt még nincs vége. Éjfélkor, úgy gondolta felold, majd írt, hogy ne haragudjak, de nagyon szar a "chat"-e, de most megy aludni. Majd szívecskével, meg puszival elköszönt. Sose voltam valami közel ehhez a lányhoz, sőt találkozni is csak párszor találkoztunk, akkor is csak buliba futottunk össze. De nem ismer, és ez látszik is, azon, hogy azt hiszi én bevettem ezt a hülyeséget amit előadott nekem. Hajnal egy óra után nem sokkal én is nyugovóra tértem.

Szombat reggel kilenc óra tájában, édesapám keltet. Igen sajnos jön a jó idő, és ez egyet jelent a házkörüli munkák szaporodásával. Nem sok kedvem volt így szombat hajnalba dolgozni, így az első menekülő utat választottam ami csak eszembe jutott. Irány a kocsma egy energia italra. (Az említett söröző ugyanis a családom birtokában van, vagyis pontosabban nagymamámé.) Megérkezve, kértem is nagyitól a hell-emet. Elmondta, hogy Szőnyeg, egyik unokatestvérem, hátul csinálja a kerítést nézzem meg.

/Szőnyeg, saját magának adta ezt a becenevet még évekkel ezelőtt. Azt sajnos nem tudom honnan jött, én csak folytatom amit ő elkezdett./

Hátraérvén, megláttam őt, meg egy régi cimboráját, amint vascölöpöket betonoznak a földbe.
- Meg is van az egész napos programom. - Gondoltam. -  Elleszek én azzal, hogy nézem őket ahogyan dolgoznak. Ez azonban nem tartott valami soká, ugyanis édesapám megjelent, és kérdőre is vont, miért nem vagyok még otthon. Nem volt mit tenni, nem tudok tovább menekülni a munka elől. Hazatértünkkor gyorsan ábrázolta, mit is kéne ma csinálni. Többek között szó volt fűnyírásról, fametszésről, illetve kertészkedésről. Ezek közül sajnos az összeset utálom, de megragadtam a fűnyírót, azzal legalább elleszek egy darabig. Levágtam az udvaron a füvet, majd a kertben összeszedtem a gallyakat, amit apa hátrahagyott a metszés után. Épp mikor indultam volna a fűnyíróval hátra a kertbe, már nem is emlékszem hogyan, de belebonyolódtunk egy beszélgetésbe, ami úgy ahogy van, megváltoztatta a családomról alkotott képet bennem.

/Mint azt már tudjátok, a szüleim, még kisgyermek koromban elváltak. Azonban én nem mindig édesapámmal éltem. Válásuk után, édesanyámnál helyezett el a bíróság. 8 éves körüli lehettem, és egészen 16 éves koromig vele laktam. Én ezalatt a 8 év alatt, végig azt hallgattam, apa milyen rossz ember, ezt csinálta, azt csinálta, és hogy, mennyire tönkretette édesanyám életét... Én a mai napig ebben az életszemléletben éltem. Ugyanis 16 éves koromban nem szeretettből költöztem, ide hanem a kényszer vitt rá, és mivel apa soha egy rossz szót nem mondott anyáról, én nem is gondoltam, hogy az egész pont fordítva van mint ahogy, gyermekkorunkban mondták nekünk. (A "nekünk" alatt magamat, és a nővéremet értem.)Nem tudom apa most direkt mondta el nekem a következőket, mert már úgy gondolta 20 évesen elég érett vagyok hozzá, vagy csak véletlenül csúszott ki a száján. Nem ez a lényeg. Szóval az történt pontosan 20 éve mikor nővérem már 2 éves volt, én meg édesanyám pocakjában növekedtem, apa azon fáradozott, hogy felépítse a házunkat, mire megszületek. Amíg ő ezzel foglalaskodott, édesanyám velem a hasában, összebútorozott egy másik fickóval. (Történetesen, annak az apjával, akit tegnap akartam áthívni.) Hihetetlen, hogy ennyi idő után kell ezt megtudnom. A történet ott folytatódik, hogy édesapám megbocsátott  a félrelépésért, majd 8 év múlva édesanyám ismét egy másik férfi miatt hagyta el őt. Ekkor már véglegesen. És ezek után még apa volt bűnbakként beállítva. Ezek tudtában, igazat adok azokban a dolgokban amit tett apám. Érdekes, hogy anya tudta mondani, miket tett ellene atyám, de azt nem tudta olyan hevesen részletezni, hogy miért. Ok és Okozat. Minden cselekvésnek van miértje. Ezek után rá kell, jöjjek nem apa tette tönkre az életünket, hanem pont fordítva. Feldmár András, egyik könyvében azt írja: "Persze, preferáljuk az anyánkat, de ha nincs vagy nem olyan, attól még nem állhat meg a világ. Életképtelen a csecsemő a felnőtt gondoskodás nélkül, de nem az anyja nélkül."/

Nagyon letört, és elvette a kedvemet ez az új információ, de nem mutathattam ki otthon, hogy ez rosszul esik. Mentem hát a kertbe a füvet nyírni. Alig vártam, hogy végezzek, egy örökké valóságig tartott, de amint befejeztem el is menekültem otthonról egy kis időre. Fogtam Remy-t meg a pórázát és kimentünk sétálni. Az járt a fejembe, kivel tudnám ezt megbeszélni. Általában, Mészi az emberem, ilyen helyzetekben,de rá nem számíthattam, mert donónak épp meccse volt. Pedig nagy szükségem lett volna most rá, hogy kibeszéljem a stresszt magamból. Eronn nem az a nagy lelkizős, ő meg se várta volna míg elmondom, már másról beszélt volna. Rámszesz, ő meghallgatott volna, és pár jó tanácsot is adott volna, de valószínű, hogy már aznap azzal szívta volna a véremet, a többiek előtt. Hiába szeretem őket mint a családomat, ilyen dolgokban nem lehet rájuk számítani. Valamit bizony kikell találni, mert majd megzavarodtam, annyira kétségbe voltam esve. De ez szerintem érthető, hisz majdnem az egész életemet hazugság fonta körbe.

 Egy valami világossá vált számomra. Szendvicshez kell jutnom, amilyen gyorsan csak lehet. Ebben legalább partnerek. Amint elmajszoltunk egyet, kitaláltuk üljünk be a moziba egy filmre. Ki is néztek egy filmet, de azt kell mondanom, nagyon gyenge eresztés volt az a film. Nem tudom, hogy csak a hangulatomnak hála, vagy maga a film sztorija volt elcsépelt, de én nagyon untam. Mire kiértünk ott tartottam, hogy nem a pénzt, hanem az időt sajnáltam, amit elpazaroltam arra a filmre. Képszakadás volt a címe. És mint utólag kiderült, nem csak nekem nem tetszett, hanem a többieknek sem.  Haza térve, még magunkba tömtük a maradék szendvicset. Rég éreztem magam ilyen jóllakottnak, és kellett is az az érzés, hogy nyugodtan tudjak aludni.

Émelyegve bár, de elértem a szobámat, és már csak azt vártam, hogy beleeshessek az ágyamba.