2013.04.05
Eltelt egy újabb nap...
és aztkell, hogy mondjam, a vártnál azért kevésbé csalódtam névnélküli barátunkban. A tegnapi sztorit, ugyan nem fejeztem be teljesen, a bizonytalan végkifejlett miatt, ezért most pótlom azt. A történet az, hogy amíg náluk nassoltunk, a "szendvicsdílerünk" előállt egy kéréssel, miképp adjak kölcsön neki ezer forintot. Nem az összeg miatt vágtam én hátast, gondom csak a megbízhatóságával volt. Nem ismertem annyira hogy bízzak abban, hogy azt valamikor vissza is kapom.
Menekülő utat keresve, rögtön vágtam rá a választ, nincs nálam pénz, ők viszont erősködtek hogy haza kísérnek, mert nagyon sok múlik nekik ezen. Végül én is beleegyeztem, gondolatm: - ezer forint nem pénz az estéért. Mivel a szendvicsekért mi nem fizettünk semmitsem. Elindultunk hát haza. Rámszesz hazafelé vette az irányt, mondván: - nincs kedve ennyit sétálni. Útközbe újabb kéréssel fordultak hozzám. Miszerint ezer helyett a dupláját vagyis kétezer forintot adjak már nekik. Névtelen barátunk erősködött, hogy holnap minednképp visszaadja. Végén beleegyeztem ebbe is. Hazaérve, rögtön a szobám felé vettem az irányt, majd a pénztárcámat elővéve nem várt kép fogadott. Nem volt ezresem se kétezresem benne, egy árva tízezres lappangott.
- Mit csináljak? - gondoltam magamban. ha kimegyek és megmondom, hogy feleslegesen jöttek le biztos bepipultak volna.
/Ne értsetek félre, nem a félelem beszélt belőlem. De ki akarna egy konfluktus helyzetet jóllakott szendvicses gyomorral ? Nem egy verekedésen voltam már túl, voltak kisebb-nagyobb, győzelemmel-vereséggel de mindenesetben dicsőséggel végződő dulakodásaim./
Az egyetlen dolog ami ésszerünek tünt abban a helyzetben az az, hogy kimegyek és megmondom, - csak tízezresem van.
/Amit megtanultam a szendvicsezések alkalmábol, ilyen helyzetben semmiképp sem szabad döntést hoznom semmilyen ügyben. Amikor megszegem saját magam apró kis szabályát, mindig rá kell jöjjek, ha akkor jó ötletnek is tűnik, később minden bizonnyal megbánom. Viszont meditálni, elmélkedni a fontos dolgokon a legjobb egy jókora szenya után, és az alvás is sokkal kellemesebb. Tehát valamit valamiért./
Visszatérve a történethez, eléjük álltam és elmondtam mi a helyzet. Erre ők nagyon ügyesen lecsapták a magasra dobott labdámat, Kisérjem vissza őket. - mondták lelkesen. Ha nem akarom rájuk bízni a pénzt nincs más lehetőségem. Útnak eredtünk hát, én már harmadszor tettem meg azt a távot, mondanom sem kell a lábamat nem túl kellemes zsibaddás árasztotta el. Korrektek voltak, ugyanis a tízezresből visszakaptam még aznap hétezer-ötszáz forintot. Még ígyis örültem hogy ennyit visszakaptam, és meglepetésként még kaptam egy kis cukrot is mellé. Hát amilyen idegállapotban voltam már akkor, persze hogy útközbe megettem azt, hogy legyen energiám az út hátra lévő részén. Már mikor kezdte beindítani az akkor lassú forgáson működő agytekervényeimet hirtelen eszembe jutott egy gondolat. Hogy fogok aludni ha hazaérek ?
- Sehogy. - válaszoltam magamnak.
Hazaérve már enni sem bírtam, leültem a gép elé, és egyszerre három dolgot csináltam. Filmet néztem, játszottam, és beszélgettem, mindezt csak azért, hogy elfáradjak. Hajnal három óra körül döntöttem úgy, megpróbálok olvasni egy kicsit. Vízszintesbe tettem hát magam, és felkaptam egy könyvet. Nem is tudom mi a címe, édesapám élettársa adta még ide a napokban, hogy olvassam el.
/A szüleim kisgyermekkoromba elváltak, igaz még utána egy kis ideig együtt laktak miattunk, miattam és a nővérem miatt. De ami elromlott azt nem lehet helyrehozni, úgyhogy elkellett jönnie a pillanatnak, mikor végleg elhagyták egymást. Azóta már édesanyám is megajándékozott egy kisöccsel, és apáék is. Nem akarom ezt itt részletezni, biztos lesz még rá alkalom./
Érdekes kis könyv, a káros szenvedélyekről számol be benne egy toxikológus. Nem emlékszek már pontosan de reggel, fél hat - hat óra körül megérkezett az érzés, amire már körülbelül éjféltől vártam. A fáradtság volt az. Nem aludhattam most sokáig, egészen pontosan fél kilenckor már csengetett a postás, és mivel nem volt itthon senki nekem kelett lemennem átvenni a leveleket. Visszafeküdtem de álomba már nem sikerült visszaringatni magam, így hát kissé álmosan is de megírtam az első napló bejegyzésemet. Büszkén álltam fel a géptől. Délután egy óra körül járhattunk az időben, és apáék pár perc mulva haza is értek. A nap hátralévő részén, csupa érdektelen dolgokat csináltam. Amit kiemelnék, hogy hatórakkor, kimentem a kutyával sétálni, egészen névtelen barátunk házáig, mivel megbeszéltük a találkozót. És itt jön a lényeg, ami miatt kevésbé csalodtam benne, ugyanis azt hittem már pénzt nem látok tőle, de ide adott egy ezrest. Vagyis ha a többit nem is rendezi, akkor is csak ezerötszáz forintomba fájt a tegnap este, ami nyugtatóan hangzott számomra. Hazafelé még beszaladtam édesanyámhoz, "reggelizni" este fél hétkor. Meg a nyuszi is érdekelt, amit Húsvétkor hoztam neki meg kistesómnak, ugyancsak egy nagyon jó barátomtól.
Őt hívjuk Pörgőnek.
/Hogy pontosan miért is pörgő nevet adtam neki ? Én sem tudom. Ez jutott hirtelen eszembe, meg talán azért mert ő az aki sosem fárad el, soha nem láttam még lustálkodni, és aki képes egy korty alkohol nélkül végig táncolni egy bulit, de úgy hogy már csavarni lehet a vizet a pólójábol. Ő egy nagyon rendes gyerek, mikor megismertem nekem elsőnek nem volt szimpatikus, mivel elég jómódú családja van, és én sajnos a sztereotípiára hagyatkoztam, ezáltall elkönyveltem egy beképzelt kölyöknek, holott talán ő a legönzetlenebb gyerek akit valaha ismertem. És ami még jobban fokozza a szimpátiát köztünk, az nem más mint a húga. Őt hívjuk úgy, "Söröscsaj". Nem akarok én szerelmi történtet meg semmi hasonlót, de azt hiszem ezt elkell mondanom hogy megértsétek az érzéseimet. Ő az a lány akire biztosan mondhatom, Ő az igazi. Vagyis csak mondhatnám, mivel tavaly nyáron amilyen gyorsan és amilyen jól indult a mi kapcsolatunk, olyan sebessen omlott össze köztünk minden. De én azóta nem tudom elfelejteni. De hogy ne értetlenül álljatok a helyzet elött, tudni kell rólam, nem vagyok egy elveszett lélek ha a csajozásrol van szó. Volt már nagyon sok ágypartnerem, a pontos számukat sem tudom nem hogy még a nevüket. A lényeg, ebben a témában mindig is otthon mozogtam. Viszont ha a söröscsajjal vagyok, megszólalni sem tudok, zavarba vagyok, és egyszerűen nem tudom miért hozza ki ezt belőlem. Mintha egy 7 éves kisgyerek állna színpadra az első anyáknapi versével, és hirtelen elkapja a lámpaláz. Igaz, hogy egy évvel idősebb tőlem, és egy okos, humoros, szőke lány, de attól még nem értem. Fektettem már meg 16 évesen egy kétszer annyi idős mint én, két gyerekes anyukát. Semmi hasonló nem volt velem. És ez a söröscsaj... egyszerűen nem tudom miért váltja ki ezt belőlem. A legjobb az lenne ha elfelejteném, de már majdnem egy éve azon vagyok, azóta nem egy, nem kettő leányzoval voltam együtt. Az együtlétt pillanatában minden gond elszáll, happy az egész életem, de utána minden kezdődik előröl./
Térjünk hát vissza a jelenbe. Édesanyámtól haza érve, mi más jöhetne mint a megbeszélés a töbiekkel, hogy akkor ma mi is legyen. Tyga már délután teletömte magát szendviccsel, tehát ő már csak relaxál a nap hátra lévő részében. Maradt Rámszesz, és Eronn. Ők közölték velem, hogy mindketten vesznek egy-egy szendvicset, és vagy én is veszek egyet külön, vagy akkor marad nekem a punnyadás. Hát kösz szépen. - közöltem velük. Elmentek nélkülem szendvicsezni, én meg gondolkozhatok azon, hogy mit évő legyek. Hát semmi nem jutott eszembe, végül elkezdtem írni ezt a bejegyzést a naplómba. Amit be is fejeztem hajnali fél háromra.
Nos ennyi lett volna a csütörtöki napom.
Érdemes holnap is visszanézni, mivel péntek lesz, és ha hétvége az csak annyit jelent mifelénk, hogy buliiii. Előreláthatólag izgalmas lesz a holnapi nap. Elsősorban azért mert Rámszesz születésnapját ünnepeljük, belép a két X-esek klubbjába. Másodsorban, meg egy csaj akit régóra fűzök egy új modszerrel remélhetőleg nálam alszik. A részletek holnap jönnek.